Írás... Szenvedély?

Gyakran gondolkozom azon, hogy miért is írhat valaki egy regényt, novellát vagy akár egy verset? Olyan sokan írnak. Olyan sokfélét. Miért?

Önkifejezés. Manapság mindenki önmagát keresi. Anno Mikszáth is azt tette? Kereste önmagát? Vajon megtalálta? A hangját biztosan. A hangot amivel egy országhoz el tudott jutni.

Sokan írnak csak az asztalfióknak. Vagyis már nem, csak egy eldugott mappának az asztalon, vagy éppen a dokumentumtárban. Érdemes?

A magyar költészet napja

Április 11.  a magyar költészet napja, József Attila születésnapja. Ez így leírva olyan egyszerűnek tűnik, és mégis mennyi mindent jelent, számomra legalábbis. Soha nem voltam az az ember, aki úgy igazán rajongott a versekért, hozzám mindig is a próza állt közelebb. Az iskolában prózamondó versenyekre jártam és faltam a regényeket. A versek csak irodalom órán kerültek a látószögembe, de ritkán keltették fel a figyelmemet. Az első komolyabb találkozásom József Attilával történt olyan 13 éves koromban. Megszereztem egy verseskötetet és elkezdtem olvasni, mint a regényeket. Kinyitottam és csak lapoztam és lapoztam. Egy délután alatt átolvastam szinte az egész életművét, majd újrakezdtem. Nagyon sokáig kitartott bennem ez a rajongás és most is azt gondolom, hogy az ő életműve az, amelyet a legjobban ismerek.

Mégis úgy gondolom, hogy a nagybetűs költő nálam Pilinszky János. Nem tudom leírni, hogy miért egyszerűen csak tudom, mert ő is tudja. Tudja minden gondolatom, érzésem. Valahogy neki ez olyan könnyen megy. Nem csak tudja, hanem szavakba tudja formálni és tőle minden olyan egyértelmű és egyszerű.

Az aktuális kedvencem:

Terek

A pokol térélmény. A mennyország is.
Kétféle tér. A mennyország szabad,
a másikra lefele látunk,
mint egy alagsori szobába,
föntről lefele látunk, mintha
egy lépcsőházból kukucskálnánk lefele
gy akarattal nyitva hagyott (felejtett?)
alagsori szobának ajtaján át.
Ott az történik, ami épp nekem
kibírhatatlan. Talán nem egyéb,
kibontanak egy rongyosládát,
lemérik, hány kiló egy hattyú,
vagy ezerszeres ismétlésben
olyasmiről beszélnek azzal
az egyetlen lénnyel, kit szeretek,
miről se írni, se beszélni
nem lehet, nem szabad.

És zenével még szebb:
https://www.youtube.com/watch?v=ihaUIgoHmHU

Kezdet

Kedves Olvasó!

Üdvözöllek a blogomon, ami kissé kezdetleges formában indul útjára, de ígérem dolgozni fogok a megjelenésen. 
Hogy miért is vágtam bele?
Szeretek írni, az írás számomra egyfajta terápia. Szeretek véleményt formálni, mindenről. A véleményem általában demagóg, mert ha én úgy gondolom akkor az bizony úgy is van, próbáljon csak bárki meggyőzni az ellenkezőjéről. :)

Szeretek olvasni, mindent, de leginkább kortárs magyar irodalmat. Mostanában legalábbis. Folyamatosan zenét hallgatni, olyannyira, hogy nem bírom elviselni a csendet, kell nekem a zene. Megnyugtat, felpörget, az életem. Mindehhez még hozzáadunk egy csöppnyi (hatalmas bögrényi) koffeint és megkaptok engem, teljes valómban.

Nincsenek különösebb tematikus terveim, csupán csak szeretném leírni a gondolataimat és, ha ez még érdekes is lehet másoknak akkor külön öröm számomra. Ha néha ide kattintasz olvashatsz könyvekről, zenékről, filmekről,  sorozatokról, színházról, néha talán sportról... jajj, bosszantóan széles az érdeklődési köröm. 

Megnézheted az első próbálkozásaimat és remélem az fejlődésemet is, hiszen van hova.

Köszönöm, hogy itt vagy... remélem sokáig maradsz.

Kata